Szendrey Júlia

Snitt! Pál
himbál!

Ki tudja merre, merre van a véce,
elnyúlva pulton, csórón, részegen.
Segíts még egyszer a klotyóba, kérlek,
csapba kihányni háborgó belem

Maroknyi sékel porlik a markomba,
édes kasszáslány, üres a zsebem.
Ne légy kazár, ez egyszer add felírva,
Haggyá berúgni, édes istenem!

 Balog Zoltán

Píszi a tiszi?
Hiszi a piszi.

Hejj, Kereki, Kereki,
az én rózsám töke ki-
lóg a gatyájából, mert
– haj – a bóléstálból mert.

Omron,
összeomlom

Nyugodt, békés pártszolgálat?
De benne is szuszog állat,
bármennyire szelíd is e mameluk,
minden vágya egy jiddischemamme-luk.

alig van hátra szárnyvonal
mégis az elmém besokall
lelkem borítja méla bú
otthon maradt a kislukú
süket világ sötét debil
a néma megkukult mobil
a kapcsokat úgy szelte el
mint költő nyakát az a teher

Szívd hölgyemény, szopd hölgyemény
mindegyiket külön-külön,
akár puha, akár kemény, –
van tüdő, ne üljünk tükön.

Nyugtasd a lankadók riadt
kis lelkét – lesz majd kegyelem.
Golyót matat, nem kér sokat
a szabad száj s a tenyerem.

Szopjad, mint méla borjuszáj
a kornyadó legényeket,
rágd a töküket, nem muszáj
vörösre verni az eget.

Szia, Sanyi

Péchy volna, Blanka volna,
fényes orral szipákolva,
tagolva és hangsúlyozva
marokfegyverrel ragozna,
hogyaszongya:

Megmondta a Ferencz rég,
érve volt hat tonna:
„Vocativus elibe
mindég kell a comma.”

Mondják, hogy ez marhaság,
vesszőkön pörögni,
de mi tudjuk az Irmával,
nincsnél jobb körömnyi.

Emeljük ezt
méltó rangra,
gyere a gangra!
Csókol Szandra

Rézbú

Cyrano vagyok
rézorrom ragyog,
vidd a nőt, barátom.
Belátom,
nem szeret Marica.
Vigasztalj, kupica!

Rézvezérbánat

Ződ a segged, elvtárs,
patinás szobrodon,
nagy rézkoponyádon
gyakran gondolkodom.
Rézorr és rézbajusz,
rézből a pipa is,
szomorú proletár,
réz vagyok magam is.

Forrás, nyersfordítás

From: Prof. Kornel Steiger STEIGER@iwm.univie.ac.at
Date: Mon, 11 Sep 1995

Egy forradalmi antológiában (Dalok a Polgárháborúból. Moszkva, Gumizdat 1927) Avakum neve alatt olvasható egy vers, amelynek mellékelem prózai nyersfordítását:

Áron Gavrilovics sárgarézből csinált lövőszerkezete tele van virággal.
Most fognak menni vele a kezelők távolra, a peremére valaminek.
A lövőszerkezet igen súlyos, barázdát von mind az égbolton, mind a talajon,
Nagyrabecsült verbénám, doszvidánye, beadtam a valókeresetet.

Műfordítás

From: zsadon@omk.omikk.hu
Mon Sep 11 1995

Elkészítettem a Gavrilovics-nóta műfordítását. Kár, hogy a versformáról, rímképletről nem tudni semmit, de igyekeztem népdalszerű lenni:

Rézlövege Gavrilónak virágbaborult,
Énekszóval a picsába húznak a fiúk.
A rézmozsár kurva nehéz, égen-földön beragad,
Drága rózsám, akárhol vagy, kössed föl magad!

Műelemzés

From: Prof. Kornel Steiger STEIGER@iwm.univie.ac.at
Date: Mon, 11 Sep 1995

Igen, a műfordításból jól kiderül a szerzőnek az az attitüdje, hogy az individuum magánszférája fel kell, hogy oldódjék a forradalom közös világában. Az „Édes rózsám, akárhol vagy, kössed föl magad” arra utal, hogy Avakum költészetének van egy cseppnyi trockista stiche. Hiszen az „akárhol vagy” azt jelenti, hogy „akárhol a világban”, vagyis a költő édes rózsája bárhol van is a világban, kösse föl magát. Tehát az individuális szférának VILÁGSZERTE fel kell oldódnia. Mi más ez, mint a világforradalom trockista gondolata. Nem véletlen, hogy a 30-as években ezt a sort Sztálin parancsara úgy modosították, hogy Édes rózsám, Ukrajnában kössed föl magad.

Egyébként a PICSA a proletarszkij cselovek mozgalmi rövidítése, tehát az a kifejezés, hogy „a fiúk húznak a picsába” azt jelenti, hogy „munkásmozgalmi öntudatuk jelentős izmosodása következtében a legjobb úton vannak (= húznak) afelé, hogy proletáremberek legyenek”.

Most látom csak, hogy Avakum milyen kiválóan elsajátította – és alkotó módon volt képes használni – a dialektikus materializmus élenjáró világnézetét. A „Rézlövege Gavrilónak virágbaborult” sor u.i. bámulatos világossággal fejti ki az ellentétek egymásba való átcsapásának mély gondolatát. Mintegy: a réz virággá változik. Egyrészt tehát valami olyasmivé, ami korábban nem volt, másrészt szervetlen fémből szerves, élő anyaggá lesz.

„A rézmozsár kurva nehéz” – ez eredetileg így tagolandó: „A rézmozsár-kurva nehéz”. Magyarázatához tudni kell, hogy ebben az időben, mivel a nők ideológiai továbbképzésen voltak, nagy volt a katonák között a nőhiány, amelynek pótlására azt találták ki, hogy fazekakkal, csuprokkal stb. létesítettek nemi kapcsolatot, anyagi ellenszolgáltatás fejében. A legkedveltebb a „tejesfazék-kurva” volt: könnyű, jól tisztántartható. A „rézmozsár-kurva” közmondásosan nehéz, a „famozsár-kurvától” meg szálka megy a harcos faszába. Az „égen-földön beragad” is az ezzel kapcsolatos technikai nehézségekre utal, ugyanis a forradalom előtti Oroszországban a tömegek elnyomásának különösen rafinált módja valósult meg azáltal, hogy a cinikus kapitalista mozsárgyárosok rendkívül szűknyakú mozsarakat önttettek, direkt azért, hogy a nincstelen tömegek ne tudják rendesen megtörni benne a „motrosilova pikulá”-t, mint tréfásan nevezték.

Az én szívem virágoskert  
hervadt benne minden virág  
Maricától Phillisig  
csak azt az egy Bogdanicát  
öntözgetem síromig  
könnyeimmel, hiszen megvert  
Isten engem  
szerelemmel 

Bogdan Bogdan mivé lettünk
hol van az a kicsi lány
hol a kiskert a kis ház
erdő mező patak virány
mivé lett a régi láz
mit ért minden hősi tettünk
csak egyedül
búm hegedül

From: "Prof. Kornel Steiger" <STEIGER@iwm.univie.ac.at> 
Date: Mon, 11 Sep 1995 

Virág nyíl a Page-réten,
Irma ihellik serényen.
Bár a ritmusalgoritmus
neki nem szent katekizmus,
csillog művin, mint zománc
sok-sok csodás asszonánc,
kínríme mind zseniális –
csak a tördelés brutális.

Kultúrlény nem tegel-tagol,
minden sorhoz entert püföl,
fafej vénség falnak papol,
le vagy szarva, szedéstükör.

Jojózik a szem! Ember,
tudod, mi a sift-enter?